A Beagle kutyák története és a falka
Falkakutyák:
A falkakutyák eredeti feladata egyetlen vad felkutatása és megállítása volt. Amint az egyik kutya szagott fogott, ezt folyamatosan hangadással jelezte, a többiek csatlakoztak hozzá, és ettől a ponttól kezdve csak ezt az egyetlen vadat - akkoriban a legtöbbször nyulat - követték. Mivel a nyúlszag kimondottan illékony, a falkakutyának nagyon jó szaglással kellett rendelkezni. A falka vagy a vadászok elé terelte a zsákmányt, hogy azok lelőjék, vagy annyira kifárasztotta, hogy hogy maguk a kuzyák fogták meg a nyulat. Bár Európában mára már szinte mindenütt tilos a falkavadászat, azért a beagle nem vált munkanélkülivé. Megfelelő kiképzés után számtalan vadászati szituációban megállja helyét, márcsak kiváló engedelmessége és vezethetősége miatt is. Igazi erőssége a hajtás és a csapázás. Bármilyen vadra használható, ugyanolyan hatékonysággal. Persze az egyes egyedek előnyben részesíthetnek bizonyos vadfajokat, de ez nem csak a beagle-nél van így.
Történet:
A Beagle egyike a legősibb vadászkutyáknak. A rómaiak számos sportot vettek át az antik görögöktől, köztük a falkavadászatot is. A fajta egy régi, tapasztalt tenyésztője, Otho Paget Xenofónra hivatkozva írja, hogy Angliában már a rómaiak tartottak vadászkutya falkát. Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy Pwyll, Wales hercege - Artúr király kortársa - fehér színű kutyákból álló falkát tartott fent. A ,,hound" típusú kutyákat a mai értelemben vett fajták kialakítása előtt két csoportra osztották: a ,,gaze" vagy ,,greyhound" a szemével vadászott, míg a sima ,,hound" az orrát használta a vad felkutatására. Erzsébet hercegnő korában minden valamirevaló angol gentleman rendelkezett saját falkával, de ekkoriban még a róka volt az elsőszámú zsákmány. A legnagyobb növésű ,,buck hound" szarvasvadászatokon segítkezett, a kicsi ,,beagle" pedig nyúlra vadászott. A beagle elnevezés talán a francia ,,be' geule" kifejezésből ered, mely körülbelül tátongó szájat jelent; ezzel a kutya folyamatosan hangadásra, csaholásra utalhattak. De az is elképzelhető, hogy a fajta elnevezése a kutya kis méretére vonatkozik, a régi angol ,,begele" vagy a francia ,,beigh", esetleg a kelta ,,beag" szó alapján. A XVIII. század közepére a rókavadászat egyre népszerűbbé vált a fiatal nemzedék körében, mely izgalmasabbnak találta ezt a fajta vadászatot. Ekkor a korabeli beagle-nek két típusát különböztették meg: a Southern Hound lassú volt és nehézkes, hosszú fülekkel és mély hanggal, míg a North Country Beagle ennek éppen az ellentettje. A XIX. század közepének egyik híres falkája Essexben élt, Parson Honeywood tulajdonában. Ezek a kutyák jelentik a modern beagle kialakulásának kezdetét, a rákövetkező idők minden híres falkája e kutyák hagyatéka.